Véres homály a Közel-Kelet egén

 , A 2003-as Irak elleni amerikai támadás felerősítette a kurd követelések lehetőségét, kihasználva Szaddam Husszein szorult helyzetét. 

A Husszein- rendszer bukása után egyértelműen nyílttá vált az a belső etnikai, politikai-hatalmi, vallási ellentét, mely Irak létrejötte óta mindig is létezett, de a kisebbségben lévő szunniták és az erősen / arab / nemzeti irányultságú BAATH Párt, mint a Szaddam Husszein- rendszer fő bázisa keményen sakkban tartotta a többségi siítákat és a mindig okvetetlenkedő kurdokat. Így a belső ellentétek a kurdok fegyvares kordában tartása mellett, csak a meg-megújuló szunnita-siíta vallási konfliktusokban voltak jelen.

2003-tól reálisan fenn állt egy polgárháború veszélye a három nagy, területileg nagyjából különálló népcsoprt között. A siíták délen, Basra, Kerbala vidékén, a szunniták az Eufráresztől északra, a kurdok észak- északnyugaton, Kirkouk, Sulaymanya környékén részben a hegyek között.A nyílt összecsapásokat az amerikai hadsereg fegyveres jelenléte, és az ellentétek csitítása, valamint a politikai  megoldásokra való igyekezete időlegesen elodázta. Mindezeknek köszönhetően, az első,  többé kevésbé demokratikusnak nevezhető választásokon ugyan a szunniták tömegesen nem vettek részt, létrejött egy működő kormány, siíta miniszterelnökkel, és ami feltúnően figyelemre méltó, kurd köztársasági elnökkel. Yalai Talabani, hetvenhét éves, jogász végzettségű politikus. Abból a Talabáni törzsből származik, amelyik a hatvanas-nyolcvanas években is fontos politikai szerepet játszott a kurd politikában, akik mindig is rivalizáltak az akkor sikeresebb Barzani családdal. A Talabáni törzs a kormányokkal engedékenyebb volt a konzekvensebb Barzaniakkal szemben.   

Az új iraki kormány a meglévő politikai hatalmát, az amerikaiaktól támogatva a kőolaj külföldi kapcsolatok révén való értékesítésére koncentrálja, s valójában a belső problémák megoldására nincs konkrét terve.

Igaz, hogy létezik, egy hivatalosan el nem fogadott határvonal, az úgynevezett " zöld vonal " melyet még a hetvenes években, egy kormány-kurd Szaddam Husszein- Musztafa Barzani megbékélési hullámban próbáltak meghúzni bizonyos kurd autonómiával. Mivel az egyezmény érvényességét népszavazéshoz kötötték, ennek elmaradásával az egyezmény sem léphetett érvénybe. Most azon folyik a politikai harc, hogy miként húzzák meg a határt Irak kurd része és az arab Irak kozött. A kurdok szándéka szerint a Tigristől északra a hegyekig, Suleymanya, Kirkouk, Erbil birtoklásával az északi olajvidék birtokába kerülhetnének. E területek gazdag gáz és olajtartalékokkal bírnak, csekély a valószínűsége annak, hogy a központi kormány önszántából lemondana róla.Ezzel viszont valószínűtlenné válik egy autnóm, főleg pedig egy önálló Kurdisztán létrejötte.

Bagdad és a kurd központ, Erbil is olyan nemzeri célkitűzést követ, melynek sikere a kölcsönös erőviszonyok függvénye.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007-ben megbízást adott az ENSZ iraki segély-missziójának, hogy dolgozzon ki lehetséges megoldásokat Irak vitás belső határainak kérdésére. Az Obama kormány óvatosan ugyan, de támogat minden pozitív kezdeményezést

Az amerikai csapatok várható kivonása, a kivonás mértékétől függően gyengíti az amerikai  beleszólások súlyát, mivel csökken a beavatkozásuk mértéke. Az ENSZ-től pedig nem várható, hogy hatékonyan befolyásolhassa az iraki belső problémákat.

Ha az esetlegesen megerősödő iraki kormány nem lenne hajlandó teljesíteni a kurd követeléseket, és a kurdok fegyveresen szembeszállnak a központi kormánnyal, a fegyveres konfliktus kiterjedhet netán a szunnita-siíta területekre is, amiből Irak számára egy beláthatatlan következményekkel járó polgárháború robbanhatna ki.

Meg kell állapítani, hogy a Bush-kormány 2003-ban nem mérte fel kellő komolysággal és felelősséggel a katonai beavatkozás következményeit.

P S: Egy 1999-es adat szerint a kurdok létszáma:

Törökország 15 000 000 Irán 7 000 000 Irak 4 000 000 Sziria 800 000 Örményország 350000  Németország 500 000  Franciaország 80 000  Nagybritannia 21 000 Svédország

15 000  Ausztrália  13 000  USA 10 000 Olaszország 8 000 Kanada 8 000 Finnország 5 000 Cseh Köztársaság 3 000

            Az ezredforduló táján vajon miféle lehetőségei voltak, lehettek a több száz - vagy ezer -  éve  egy helyben lakó, de a mindenkori nagyhatalmi érdekek miatt egységes államot alkotni akadályozott kurd népnek?

Az a történelmi esély, mely a XX. század elején a nagyhatalmak által történő világ újrafelosztása, meg az első világháború utáni, ugyancsak a nagyhatalmak egyértelmű érdekeit szolgáló békerendszer, ma már világos, elveszett lehetőség.

A második világháború utáni győztes nagyhatalmak egyikének sem volt érdeke egy egységes kurd álam megteremtése. A kurdoknak pedig - mai szóhasználattal - nem volt érdekérvényesítési lehetőségük államuk létrehozásához.

Így az utóbbi fél évszázadban leginkább Törökországban a területi autonómia,  Irakban és Iránban periodikus intenzitással az autonómia pontosabban meg nem határozott tartalma, többször szóba került a kulturális autonómia igénye. 

Nehezíti a dolgot, hogy a kurd kérdésnél sokkal nagyobb gondot okoz akár Iraknak, akár Iránnak a nyugati világhoz való viszony, az egymással való háborúskodások.

Törökország viszont a NATO tagja, ez pedig még azt is ferde szemmel nézi, hogy a másik NATO taggal, Görögországgal viszálykodnak a törökök Ciprus miatt. Voltaképpen ez fedi el a törökországi kurd üldözést. Másrészt viszont az a Törökország által alkalmazott taktika,mellyel a törökországi öt- hatmillió kurd üldözését, elnyomását, eltörökösítését tűrni nem hajlandó, és csupán területi autonómiát követelőket terroristáknak bélyegzik A terrorizmust ma mindenki elítéli, mindenki retteg a terroristáktól, a terror cselekményektől. Ezzel a módszerrel könnyen el lehet fordítani a tisztességes világ szolidarítását az igazán nem is ismert kurdoktól. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valóban történnek szélsőséges kurdok által - vagy azoknak tulajdonított - terror cselekmények. A más kiutat nem lelő, kétségbeesett emberek sok mindenre képesek, törvénytelen terrorista tettekre is. Tapasztalhattunk ilyet É-Írországban, / IRA /, Spanyolországban, a baszk földön, /ETA/. Alkalmazzák napjainkban is - sajnos - a palesztin és zsidó szélsőséges csoportok egyaránt. Oda kell figyelni az önmaguk ellen forduló önégetőkre is. 1990 novemberében Moszkvában, a Kreml előtt gyújtotta fel magát egy kurd, hogy felhívja a világ figyelmét az Olaszországban elfogott Abdullah Öcalan helyzetére, akinek a Törökországnak való kiadatása érdekében a török kormány még Olaszország megfenyegetésétől sem riadt vissza. Át is adták Öcalánt. Törökországban el is ítélték, és mind máig börtönben tartják a Kurd Munkáspárt vezetőjét. A PKK-t egyébként Törökországon kívül Izrael és az Amerikai Egyesült Államok is terroristának tartja.   

   Mivel az első világháború után a lousanne-ibékeszerződés nem tudott véglegesen határozni a Törökországtól elszakított moszuli kőolajvidék sorsáról, a törökökre, meg az angolokra bízta a megegyezést, erre kilenc hónapot adtak. Megegyezés azonban nem születetett, így az angolok a Népszövetséget kérték fel döntésre.

A kurdok / Mahmud sejk / a huzavona közben Sulaimania központtal létrehoztak egy kurd igazgatási rendszert. Az angoloknak a kurdok iránti szemléletét - a szóban hangoztatott lojalitás ellenére -mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt az igazgatási próbálkozást véres eszközökkel felszámolták. A Népszövetség egy bizottságot küldött ki az ügy kivizsgálására és valamiféle javaslat előterjesztésére, de a népszövetségi döntést a törökök nem fogadták el, így az a hágai nemzetközi bíróság elé került, mely 1926. nyarán Moszulr Irakhoz / NagyBritannia mandátum területe / csatolta.

" A kurdok - írja John Krinche angol publicista Hét ledőlt oszlop című művében- az első világháborút követő diplomáciai alkudozások kis áldozatai közé tartoznak.Gyorsan elfelejtették őket is, meg azokat az igéreteket is, amelyeket a szövetségesek tettek nekik... Eredményes diplomáciai játékhoz hol találtak volna gyanútlanabb partnert, mint a vad, hegyilakó kurdokar? "

A legkegyetlenebb nyílt nemzetiségi elnyomás a húszas években Törökországban volt tapasztalható. A fő céljuk a gyors asszimilálás volt. Megtiltották a kurd nyelv használatát. Hegyi  törököknek nevezték el a kurdokat.Óriási apparátussal és hatalmas költségekkel folyt a kurdok törökösítése. a városokban, mezővárosokban kollégiumokat hoztak létre. Itt gyűjtötték össze a környékről a kurd gyerekeket. Ők itt végezték el a kötelező ötosztályos tanulmányaikat. Itt nem volt szabad kurd nyelven beszélnük.Jó kemalistákat akartak belőlük nevelni.Minden ellenállást letörtek.Törökország délkeleti, kurdok lakta vidékén az engedetlenkedőket letartóztatták, a kulturális intézményeket bezárták.A kurdok fegyverrel válaszoltak a terrorra. A török hadsereg nagy erőket vonultatott fel a lázadók ellen.

1927-ben létrejött egy kurd politikai szervezet is, a Kurd Nemzeti Liga. Egyre több helyen tűzték ki a kurd nemzeti lobogót. A harmuncas évek közepén a török kormány már a légierőt is bevetette a fellázadt kurd hegyi falvak lakossága ellen.

Nem volt sokkal kedvezőbb a helyzet az iraki brit mandátum területén sem. A angolok úgy vélték, hogy a kurd ellenállás megtörésének és az erdőkkel borított kurd hegyvidék gyors kihasználásának legjobb módja az Erbil-Moszul vasútvonal gyors megépítése. Ez az áruszállítás és a gyors csapatszállítás legbiztosabb eszköze. Az angolok tudatosan szították a kurdok közti törzsi viszályt. Az elnyomó angol, majd azokat hűen kiszolgáló hasemita királyi rendszerrel a legkövetkezetesebben a Barzani törzs állt szemben. A törzs falvai sokat szenvedtek az angol erőszaktól. Másfél évtized alatt az iraki kurdok tizenegy felkelést indítottak jogaik kivívása érdekében. A legjelentősebb kurd megmozdulások Mulla Musztafa Barzani nevéhez fűződnek. Sikeresen harcolt a szomszédos kurd törzsek ellen is. Musztafa Barzani a legnagyobb kurd felkelésben 1931-ben vereséget szenvedett a túlerővel szemben. Törzsét a kormány Sulaimániába telepítette, de megszökött a hegyekbe egész törzsével, megszervezte kurd partizán hadseregét, a híressé vált Pesh Mergát- azok, akik nem félnek a haláltól -. A felkelőket támogatták a kurd nemzeti szervezetek is, melyek Irak kebelén belül nemzeti autonómiát követeltek, hogy " a kurdok és arabok egyaránt boldogan és szabadon élhessenek az országban "

Mindezek ellenére 1944-ben súlyos fegyveres harcra is sor került Musztafa Barzani 4000-5000 fős seregével szemben 25-30000 iraki reguláris katonai és csendőri erő vonult fel, s ezeket ráadásul támogatták az angol légierő repülői is. A kurdok háborúja azonban mégsem egy egyszerű matematikai képlet. A könnyű fegyverzetű felkelő hadseregnek olyan szövetségesei voltak, mint a hegyek, a hazai, az ismerős táj, a terep kitűnő ismerete és a kurd hegyek lakossága. A Pesh Merga mindig kerülte a frontális összecsapásokat. Az iraki hadsereg ütőképességét nagymértékben gyengítették a folyamatos dezertálások, mivel a városokban besorozott kurd származású katonák meglehetősen nagy számban álltak át a felkelők oldalára. Ezzel is magyarázható, hogy a kurdok elleni háború évekig, évtizedekig elhúzódott. Az 1944-45-ös kurdok elleni háborúban hiába értek el a kurdok jelentős katonai sikereket, az iraki kormánynak sikerült néhány törzsfőt maga mellé állítania, s emiatt a kurd törekvések kudarcba fulladtak. Barzani seregével és családjaikkal együtt előbb Iránba, majd Azerbajdzsánba vonult.

1958 nyarán, a Hasemita rezsim elleni sikeres puccs után Irak új vezetője Abdel Karim Kasszem tábornok visszahívta az emigrált kurdokat. Musztafa Barzani vissza is tért követőivel együtt. Az ezt követő években a kurd arab kapcsolatok viszonylag harmonikusnak mondhatók. 1960. januárjában a Kurd Demokrata Pártot, élén Musztafa Barzanival az iraki kormány is elismerte. A párt újságját a Khebat-ot Bagdadban adták ki, a párt sem kényszerült illegalitásba. 

Az első világháborúban a törökök elhurcolták a kurd férfiakat is katonának. Kurdisztánban a nyomor és az elmaradottság óriási méreteket öltött. 

A XX. században a kis nemzetek, nemzetiségiek érdekei teljes mértékben alárendelődtek a nagyhatalmak kívánalmainak. Az antant államok különböző titkos szerződésekkel biztosítani akarták a legzsírosabb falatokat maguknak a háború végére. Ez utóbbit szolgálta a Sykes-Picot egyezmény is, mely az angoloknak India megközelítése szempontjából alapvető fontosságú Mezopotámia, Szíria, Libanon, Kurdisztán és a fekete-tengeri partvidék felosztásáról kívánt intézkedni. e szerint Mezopotámiát / Moszul nélkül / Arábia nagy részét, Haifa és Akkó kikötőket Nagybritannia, más fontos területeket / Szíriát, Kurdisztánt, Kis-Örményországot,Moszult, Trapezuntot stb. Oroszország kapta volna a háború után.

A sevres-i békében, majd még inkább a lousanne-i szerződés keretében lényegesen módosult a helyzet. Az első világháború egyik nagy kárvallottja, Törökország, tökéletes vereséget szenvedett. Ez az alkalom ösztökélte a kurdokat arra, hogy a győztes hatalmakhoz forduljanak függetlenségük megszerzése céljából. A volt török birodalom nem törökök lakta területeit a San-Remo-i konferencia, illetve a sevres-i békeszerződés felosztotta a győztesek között. A nagyhatalmak Sevresben is támogatták az önálló örmény és kurd állam létrehozására irányuló törekvéseket.

A San-Remo-i konferencia 1920. áprilisában az antant hatalmak legfelső tanácsának konferenciája volt. Határozatai jóváhagyták Nagy-Britannia mandátumát Palesztínára és Irakra, Franciaországét Szíriára. Nagy-Britannia megkapta még Moszult, de az olaj kitermelésének 25%-át Franciaország számára biztosították. Kidolgozták a konferencián a Törökországgal kötendő békeszerződés alapvonalait, melyeket a sevresi békeszerződésben 1920. augusztusában rögzítettek. A volt török területekre ideiglenes megbízást / mandátumot / adtak. Az előzetes titkos megállapodásoknak megfelelően Szíriát és Libanont Franciaország, Palesztínát, Transzjordániát és Mezopotámiát Nagy-Britannia kapta. Kurdisztánnak önkormányzatot ígértek / három cikkelyben is /, azzal, hogy egy év múlva népszavazás döntsön a függetlenségről. A Kemal Atatürk vezette ankarai kormány, mely időközben Törökország új ura lett, a békeszerződést nem ratifikálta, és a megnyert török-görög háború, valamint a szovjet- török barátsági szerződéssel a háta mögött  / 1921. március / a lousanne-i szerződésben / 1923. július / elérte, hogy hatálytalanítsák az 1920-as sevres-i szerződést, és annál lényegesen kedvezőbb helyzetbe jutott Törökország.

A lousanne-i szerződésben már nem esett szó a független Kurdisztánról, de szóvá tette, hogy a kurdok nemzeti jogait tiszteletben kell tartani.

A lousanne-i szerződés úgy tűnik, véglegesen szétszabdalta Kurdisztánt, elindított, egy több évtizedes - és máig sem nyugvó - mozgalmat a kurd autonomiéért.

Akkor még senki sem tudta, de ma már egyértelműen világos, hogy a huszadik század egyetlen, és immár soha vissza nem térő történelmi lehetősége veszett el a kurdok számára a nagyhatalmak területszerző éhségének oltárán. A területi, vallási, gazdasági, politikai egység hiányánál csak a szegénység, a tanulatlanság és a külső / nagyhatalmak / valamint a belső /saját agáik elnyomása / volt nagyobb.  

Ahol a bibliai özönvíz utáni újjászületés kezdődött, ahol az arab világ véget ér, a hegyek magasában és a hegyeken túl van Kurdisztán. Az Araráttól a Zagroszig mindenütt hegyek. Lakói hegyi népek, s ma is, mint történelmük során oly sokszor államilag a környék minden országában, viszonylag összefüggő területen élnek. Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán, a törökországi Van-tó, az iráni Urmia-tó és a Zagrosz hegység észak-nyugati vonulata és a Tigris folyó határolta. 350 000-400 000 kilométernyi területen mintegy 8-10 millió kurd él. Hozzávetőlegesen Törökországban 5-6 millió, Iránban 2,5- 3 millió, Irakban 1,5-2 millió, Szíriában 400-500 ezer. A kaukázusi országokban mintegy 600 ezer, de több ezren Afganisztánban is élnek. Pontos létszám adatok azért nincsenek, mert a kurdok rendszerint nagyobbnak tüntetik fel népüket, az egyes országok hivatalos statisztikái viszont szándékosan kevesebbet vallanak be. Manapság a világban 30 millió kurdról beszélnek.

Az indogermán nyelvcsalád iráni ágához tartozó kurdok eredete ismeretlen, de nagy valószínűséggel több ezer éve élnek e területen, őslakók Sok kutató tartja úgy, hogy azoknak a gutiknak, /gutu, guti / a leszármazottai, akik már i.e.  a harmadik évezred végére beírták nevüket a történelembe. A különös nyelvűnek tartott nép lakóhelye a Zagrosz-hegység volt, s innen csaptak le harcos törzseik feldúlva és elfoglalva Abhadot és Sumér egy részét. 

Sarrukin birodalmát /i.e. 2370-2310 k./ a gutuk / gutik / döntötték meg. Ők söpörték el II.Sarrukin birodalmának maradványait. Királyaik jegyzékéből derül ki, hogy egy évszázadon át uralkodtak Akhad területén. Az akhad királyok birodalmuk keleti határainak védelmében a betörő gutik ellen állandó küzdelmet vívtak, de semmi sem tudott ellenállni  a kemény hegyi törzsek vad harcainak. Hamarosan elfoglalták majd egész Mezopotámiát, s a meghódított ország tűz és kard martaléka lett. E korszakból ránk maradt sumér és semita feliratok szemléltetően írják le a szerencsétlen, elpusztított ország elnyomatását és nyomorát.Így pl. egy felirat hosszan sorolja fel azokat a városokat,melyeknek leányai a gutik miatt sírtak. Egy sumér himnusz a következőképpen írja le a gutik kegyetlenkedéseit:

Az ország kegyetlen ellenség kezében   Az istenek fogságba hurcolva  A lakosságot dézsmák és adók sújtják  Elpusztultak a csatornák és öntözőművek  Nem hajózható már a Tigris   A mezőket nem öntözik   A mezők nem adnak termést

Sumér déli vidékén néhány város uralkodójának sikerült megváltaniok magukat, illetve városukat, így viszonylagos nyugalmat élveztek. Így például Gudea potesi súlyos adók, becses ajándékok, aranyrudak, drága fémkészítmények, trónszékek és értékes fegyverek árán tudta városát az idegen betörés ellen megvédeni.

A gutik a meghódított mezopotámiai területek felett ötnegyed évszázadig uralkodtak. E korszak vége felé a kulturális szempontból elmaradott guti törzsek bizonyos mértékig már   elsajátították Akhad és Sumér népeinek fejlettebb műveltségét.A gutik királyai átvették a sumérek ősi, magasabb rendű kultúráját, felirataikban pedig az akhad nyelvet kezdték használni. Az ország lakossága mégis gyűlölte az idegeneket. Végül is a fokozatosan erőre kapó  Sumér nyílt harcot indított idegen urai ellen. Uti-hegal Uruk királya megtámadta Tiriqan-t, a gutik királyát, csapatait szétverte, őt magát foglyul ejtette. Így ért véget a gutik uralma Mezopotámia fölött. / i.e. 2070 k./ A gutik ismét a hegyekbe vonultak vissza.

Az asszír feljegyzésekben a ma is élő kurd törzsek nevével találkozhatunk Xenophonnál is, aki a mai Bagdad környékéről vezette vissza " tízezer halhatatlanját " Görögországba a cunaxai csata után, heves harcokat volt kénytelen vívni a kurd hegyilakókkal: Kurdukhiaknak nevezi őket.

Marco Polo írta a kurdokról:" A hegyvidéken él egy népfaj, a nevük kurd, egy részük keresztény, más részük mohamedán. Elvek nélküli népség, akiknek az a foglalkozásuk, hogy kirabolják a kereskedőket."

Kiemelkedő kurd hadvezér volt Soloh-ad-din / Szaladin / kurd Ejjubida dinasztiához tartozó szultán. A harmadik keresztes háború idején Nureddin szíriai szultán hadvezéreként harcolt Egyiptom ellen, felvette az egyiptomi szultán címet, Kairót fallal vetette körül. Nureddin halála után hatalmát Szíriára is kiterjesztette. Harcban állt a jeruzsálemi királysággal, győzelmet aratott a keresztesek felett a Genezáret-tó mellett. Bevette Jaffát, Akkont,Sidont, Beirutot,Askalont és Jeruzsálemet is. I.Oroszlánszívű Richarddal fegyverszünetet kötött és engedményeket tett a keresztény zarándokok és kereskedők számára.

Az iszlám elterjedésével a kurdok is muszlimokká lettek. A szunnita ág szufi szektájához csatlakoztak. E vallási csoportban különös szerepük van a derviseknek, illetve az élükön álló Mahdinak. / megszabadító, megváltó /

A kurdok között mind a mai napig kisebb számban vannak siíták, sőt keresztények is.

A történelmi hitelességhez tartozik, hogy a kurdoknak a mindenkori hivatalos rendszerrel való szembenállásuk nem elsődlegesen vallási motiváltságú. Földrajzi helyzetüknél fogva beléjük ütköztek a perzsák csakúgy, mint a szeldzsuk törökök. Az egyes kurd földbirtokos törzsfők, az agák is legtöbbször harcoltak egymással.

A viszonylag egységes kurd királyság a XVI. sz. elején vált a török birodalom martalékává. Ettől kezdve a kurdok története a függetlenségért folyó harc történetévé vált. A kurdok felkeléseit csakúgy, mint az arabok próbálkozásait a törökök kegyetlenül elfojtották.

A török birodalom gyengülésével párhuzamosan bontakozó kurd nacionalista mozgalom már a XIX.-XX. század fordulója idején különböző politikai csoportokat hozott létre. Ekkor alakult a Kurd Nemzeti Bizottság és az első - bár tömegeket nélkülöző - politikai párt, a Kurd Nemzeti Párt.   

 Mi is az a Közel-Kelet ? Hol is van? Miért Közel-Kelet? Mihez közel?

A Közel-Kelet szóhasználat, elnevezés voltaképpen alig száz éve használatos az újságírói, és tudományos szóhasználatban, amióta az európai nagyhatalmak / elsősorban Nagybritannia,Franciaorszáb stb. / az első világháború után igyekeztek rátelepedni, egymás között felosztani a volt oszmán birodalom számukra stratégiai, gazdasági, politikai okból fontosnak tartott területeit, országait.

Egymás után jelentek meg az olyan királyságok, melyek élén az uralkodó nagyhatalom által alkalmasnak tartott, tőlük függő királyok álltak. Tulajdonképpen nem is földrajzilag, inkább- legalább is a XX. sz végétől- politikailag ide tartozónak számít Perzsia, a mai Irán is, melynek élén 1979-ig sahnak nevezett császár állt. Irán egy, az összes többi iszlám országtól eltérő vallási ág, a siíta követője, ahol különösen most az állam és a vallási vezetés erősen összemosódik.  

Hol is vannak ezek?

Gibraltártól Egyiptomon át Perzsiáig, a mai Iránig. Egyiptomtól Nyugatra a Gibraltárig Maghrebnek,  Egyiptomtól Keletre levő országokat, az Öböl menti szultánságokat is beleértve Masreknek nevezik.

Hol is van? Ott, ahol a mai Damaszkusz körül véget ért a Selyem-út, ahova Jemenből elért a Tömjén út. Az a Közel- Kelet. 

Európa- Ázsia-Afrika csücskében. Ott, ahol valamikor nagyon régen, száz-százötven ezer éve átmászott a neandervölgyi, meg a homo sapiens a mai Palesztinán keresztül Európába. egyesek szerint még 60- 70 ezer évvel ezelőtt Palesztina területén hossszabb ideig együtt is éltek./ Talán a Kárpát- medencében is /

Ott van, ahol a három világvallás - zsidó-kereszténység-iszlám keletkezett. Ott van a Szent- föld. Ott van Jeruzsálem, a Közel- Keleten van Mekka, az iszlám legszentebb zarándok helye, a Kába kő. A mai Palesztinában történt, hogy a honfoglaló zsidók először találkoztak, csaptak össze a már ott talált filiszteusokkal, akik sokak szerint az úgynevezett tengeri népek egyikei voltak, akik még a zsidók legféltetteb kincsét, a FRIGYLÁDÁT is elvették tőlük egy időre, nos ezek az egykori filiszteusok sok kutató szerint a mai palesztinok. A rómaiak óta nevezik így őket.

Ott, ahol egyesek a KÁNAÁNT gyanítják, ahol az egész Palesztinát egyetlen valamire való nagyobb folyó, a Jordán táplálja, ami egyébként a sziriai Hermon hegységben ered, átfolyik a Genezáreti tavon, és a Holt-tengerben enyészik el.    

Miért Közel-Kelet? Mihez közel?

Hát persze: Európához közel. Marokkótól Szíriáig, Szaud- Arábián keresztül az Arab-öbölig különböző eredetú, de a VII-VIII. sz. tól arab nyelvet beszélő iszlám vallású országok - minthogy a Korán arab nyelven íródott- Angliához és Franciaországhoz van KÖZEL. Az más lapra tartozik, hogy az 1588 óta világhatalom Angliának India megszerzése után nagy nehézség volt megkerülni Afrikát, hát nagy ráfordítással ugyan, de megépítették a Szuezi csatornát, így egy füst alatt nem csak Egyiptomot, a mai Írakot, hanem Indiát is kézben tudták tartani. A franciáknak Algéria, Marokkó egy része, a mai Szíria és a mai Libanon maradt, és át tudtak járni a csatornán a távol-keleti szerzeményeikhez.  

PEDIG AKKOR MÉG NEM IS TUDTAK AZ OLAJRÓL.