Az ezredforduló táján vajon miféle lehetőségei voltak, lehettek a több száz - vagy ezer - éve egy helyben lakó, de a mindenkori nagyhatalmi érdekek miatt egységes államot alkotni akadályozott kurd népnek?
Az a történelmi esély, mely a XX. század elején a nagyhatalmak által történő világ újrafelosztása, meg az első világháború utáni, ugyancsak a nagyhatalmak egyértelmű érdekeit szolgáló békerendszer, ma már világos, elveszett lehetőség.
A második világháború utáni győztes nagyhatalmak egyikének sem volt érdeke egy egységes kurd álam megteremtése. A kurdoknak pedig - mai szóhasználattal - nem volt érdekérvényesítési lehetőségük államuk létrehozásához.
Így az utóbbi fél évszázadban leginkább Törökországban a területi autonómia, Irakban és Iránban periodikus intenzitással az autonómia pontosabban meg nem határozott tartalma, többször szóba került a kulturális autonómia igénye.
Nehezíti a dolgot, hogy a kurd kérdésnél sokkal nagyobb gondot okoz akár Iraknak, akár Iránnak a nyugati világhoz való viszony, az egymással való háborúskodások.
Törökország viszont a NATO tagja, ez pedig még azt is ferde szemmel nézi, hogy a másik NATO taggal, Görögországgal viszálykodnak a törökök Ciprus miatt. Voltaképpen ez fedi el a törökországi kurd üldözést. Másrészt viszont az a Törökország által alkalmazott taktika,mellyel a törökországi öt- hatmillió kurd üldözését, elnyomását, eltörökösítését tűrni nem hajlandó, és csupán területi autonómiát követelőket terroristáknak bélyegzik A terrorizmust ma mindenki elítéli, mindenki retteg a terroristáktól, a terror cselekményektől. Ezzel a módszerrel könnyen el lehet fordítani a tisztességes világ szolidarítását az igazán nem is ismert kurdoktól. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valóban történnek szélsőséges kurdok által - vagy azoknak tulajdonított - terror cselekmények. A más kiutat nem lelő, kétségbeesett emberek sok mindenre képesek, törvénytelen terrorista tettekre is. Tapasztalhattunk ilyet É-Írországban, / IRA /, Spanyolországban, a baszk földön, /ETA/. Alkalmazzák napjainkban is - sajnos - a palesztin és zsidó szélsőséges csoportok egyaránt. Oda kell figyelni az önmaguk ellen forduló önégetőkre is. 1990 novemberében Moszkvában, a Kreml előtt gyújtotta fel magát egy kurd, hogy felhívja a világ figyelmét az Olaszországban elfogott Abdullah Öcalan helyzetére, akinek a Törökországnak való kiadatása érdekében a török kormány még Olaszország megfenyegetésétől sem riadt vissza. Át is adták Öcalánt. Törökországban el is ítélték, és mind máig börtönben tartják a Kurd Munkáspárt vezetőjét. A PKK-t egyébként Törökországon kívül Izrael és az Amerikai Egyesült Államok is terroristának tartja.
