, A 2003-as Irak elleni amerikai támadás felerősítette a kurd követelések lehetőségét, kihasználva Szaddam Husszein szorult helyzetét.
A Husszein- rendszer bukása után egyértelműen nyílttá vált az a belső etnikai, politikai-hatalmi, vallási ellentét, mely Irak létrejötte óta mindig is létezett, de a kisebbségben lévő szunniták és az erősen / arab / nemzeti irányultságú BAATH Párt, mint a Szaddam Husszein- rendszer fő bázisa keményen sakkban tartotta a többségi siítákat és a mindig okvetetlenkedő kurdokat. Így a belső ellentétek a kurdok fegyvares kordában tartása mellett, csak a meg-megújuló szunnita-siíta vallási konfliktusokban voltak jelen.
2003-tól reálisan fenn állt egy polgárháború veszélye a három nagy, területileg nagyjából különálló népcsoprt között. A siíták délen, Basra, Kerbala vidékén, a szunniták az Eufráresztől északra, a kurdok észak- északnyugaton, Kirkouk, Sulaymanya környékén részben a hegyek között.A nyílt összecsapásokat az amerikai hadsereg fegyveres jelenléte, és az ellentétek csitítása, valamint a politikai megoldásokra való igyekezete időlegesen elodázta. Mindezeknek köszönhetően, az első, többé kevésbé demokratikusnak nevezhető választásokon ugyan a szunniták tömegesen nem vettek részt, létrejött egy működő kormány, siíta miniszterelnökkel, és ami feltúnően figyelemre méltó, kurd köztársasági elnökkel. Yalai Talabani, hetvenhét éves, jogász végzettségű politikus. Abból a Talabáni törzsből származik, amelyik a hatvanas-nyolcvanas években is fontos politikai szerepet játszott a kurd politikában, akik mindig is rivalizáltak az akkor sikeresebb Barzani családdal. A Talabáni törzs a kormányokkal engedékenyebb volt a konzekvensebb Barzaniakkal szemben.
Az új iraki kormány a meglévő politikai hatalmát, az amerikaiaktól támogatva a kőolaj külföldi kapcsolatok révén való értékesítésére koncentrálja, s valójában a belső problémák megoldására nincs konkrét terve.
Igaz, hogy létezik, egy hivatalosan el nem fogadott határvonal, az úgynevezett " zöld vonal " melyet még a hetvenes években, egy kormány-kurd Szaddam Husszein- Musztafa Barzani megbékélési hullámban próbáltak meghúzni bizonyos kurd autonómiával. Mivel az egyezmény érvényességét népszavazéshoz kötötték, ennek elmaradásával az egyezmény sem léphetett érvénybe. Most azon folyik a politikai harc, hogy miként húzzák meg a határt Irak kurd része és az arab Irak kozött. A kurdok szándéka szerint a Tigristől északra a hegyekig, Suleymanya, Kirkouk, Erbil birtoklásával az északi olajvidék birtokába kerülhetnének. E területek gazdag gáz és olajtartalékokkal bírnak, csekély a valószínűsége annak, hogy a központi kormány önszántából lemondana róla.Ezzel viszont valószínűtlenné válik egy autnóm, főleg pedig egy önálló Kurdisztán létrejötte.
Bagdad és a kurd központ, Erbil is olyan nemzeri célkitűzést követ, melynek sikere a kölcsönös erőviszonyok függvénye.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007-ben megbízást adott az ENSZ iraki segély-missziójának, hogy dolgozzon ki lehetséges megoldásokat Irak vitás belső határainak kérdésére. Az Obama kormány óvatosan ugyan, de támogat minden pozitív kezdeményezést
Az amerikai csapatok várható kivonása, a kivonás mértékétől függően gyengíti az amerikai beleszólások súlyát, mivel csökken a beavatkozásuk mértéke. Az ENSZ-től pedig nem várható, hogy hatékonyan befolyásolhassa az iraki belső problémákat.
Ha az esetlegesen megerősödő iraki kormány nem lenne hajlandó teljesíteni a kurd követeléseket, és a kurdok fegyveresen szembeszállnak a központi kormánnyal, a fegyveres konfliktus kiterjedhet netán a szunnita-siíta területekre is, amiből Irak számára egy beláthatatlan következményekkel járó polgárháború robbanhatna ki.
Meg kell állapítani, hogy a Bush-kormány 2003-ban nem mérte fel kellő komolysággal és felelősséggel a katonai beavatkozás következményeit.
P S: Egy 1999-es adat szerint a kurdok létszáma:
Törökország 15 000 000 Irán 7 000 000 Irak 4 000 000 Sziria 800 000 Örményország 350000 Németország 500 000 Franciaország 80 000 Nagybritannia 21 000 Svédország
15 000 Ausztrália 13 000 USA 10 000 Olaszország 8 000 Kanada 8 000 Finnország 5 000 Cseh Köztársaság 3 000
